Dicséret és hálaadás vagy félelem és aggódás Tiéd a döntés

 

Két évet vártam e levél megírásával. Két éve, 2005. októberében egy összejövetelt tartottam Skóciában. A madárinfluenza ekkor teljes erejével pusztított. Az Egyesült Királyságban a hatóságok ezrével ölték le a madarakat.

A hírek ezzel voltak tele. Az egyik vezető brit orvosszakértővel készült BBC-interjút néztem. A nyilatkozó már-már elérte a nyilvános pánik keltés szintjét. Amikor megkérdezték tőle annak lehetőségét, hogy átkerülhet-e a betegség a madarakról az emberekre, határozottan azt állította, hogy ez az egész nem a HA, hanem inkább a MIKOR kérdése. 

 

Majd azt mondta, idézem: „Legfeljebb egy, maximum két év és a világ lakosságának két harmada ebben a madárinfluenza nevű országos járványban fog meghalni.” A múlt hónapban járt le ez a két év, viszont világszerte csak egy vagy két tucat halálos áldozata volt a vírusnak.

 

Szomorú ugyan, hogy voltak áldozatai ennek a kórnak, viszont semmi esetre sem a világ lakosságának egy harmada halt bele. Íme egy másik klasszikus példája annak, hogyan vezet félre, hazudik napi rendszerességgel a mindenre kiterjedő, mindent behálózó média.

 

Néhányan talán úgy gondolják, hogy ezen megállapításom kicsit „túlzás”. Mindenesetre, a „szakértő” kifejtette, hogy mi történhet, de úgy gondolom, hogy nyilván ez a „szakértő” volt az, aki „túlzott”. Nem azt mondta, hogy ez megtörténhet, vagy ez lehetne a legrosszabb forgatókönyv, hanem nyomatékosan azt mondta, hogy meg fog történni, és több mint két milliárd halálos áldozatot jósolt a betegségnek.

 

Az a világ filozófiája, hogy mindent eltúloz, és a lehető legrosszabb eredményt jósolja. Akinek már volt dolga orvosokkal, tapasztalhatta mindezt. A felelősség kérdése miatt a legrosszabb forgatókönyveket fejtik ki. A világ ezt bölcsességnek tekinti. Nem akarnak reményt táplálni senkiben, de a reménység tart minket vissza az összeroppanástól.

 

Soha nem fogjuk megtudni, mennyi ember vált depresszióssá vagy él máig félelemben emiatt a riport miatt. Mindenesetre tudjuk azt, hogy ezek a jóslatok súlyos hatással voltak a világ baromfi iparára. Ráadásul, hol vannak azok az állatvédők, akik szabálytalanságot kiáltanak a szegény védtelen állatok lemészárlásakor? Az összes ilyen „szakértőnek” már útilaput kötöttek a talpára.

 

Továbbá nemcsak a világi médiában vannak „utolsó idő próféták”. Talán emlékszünk még az Y2K pánikra? A világi sajtó nem csinált nagy felhajtást a dologból, viszont a keresztény médiák közül mindegyik megjósolta a legrosszabbakat. A gyülekezetek hat hónapra való élelmiszer készletet és áramfejlesztő eszközöket osztogattak és az embereket arra ösztönözték, hogy költözzenek ki a városokból.

 

Emlékszem, az egyik pásztor arra bátorította az embereket, hogy vásároljanak fegyvert és tanulják meg használni, hogy megvédjék magukat a 2000. január 1-jére jósolt pánikban. Sokan kijelentették, hogy ez lesz a nagy megpróbáltatás kezdetének időszaka.

 

Az új évezred hajnala egy eseménytelen időszaknak bizonyult. Azok, akik Krisztus Testét az Y2K pánikba vezették és a gyülekezeteket felgerjesztették, azzal válaszoltak, hogy bár senki sem sérült meg, mégis bölcs dolog volt előre elővigyázatosan felkészülni. Személyesen ismerek azonban olyanokat, akik elköltöztek otthonukból, dollárezreket veszítve házuk eladásával. Házasságok bomlottak fel a feszültség miatt. Az emberek ételt és más alapvető szükségleteket halmoztak fel miközben a félelemtől szenvedve várták az eljövendő szörnyűségeket.

 

Ha hónapokat vagy éveket töltesz azzal, hogy a félelmet táplálod magadban, akkor nem fogsz csak úgy, egy-kettőre felhagyni vele. Ezek a szellemi erők nagyon károsak a szellemi, érzelmi és testi egészségünkre. A világunk félelemfüggő lett. Ha nem történik elég rossz dolog, a média gyárt nekünk valamit, ami miatt aggódhatunk.

 

A fentiekben csak két figyelemre méltó példát hoztam erre, de ugyanez a dolog történik több száz alkalommal minden nap. Olyan rossz hírekkel és szörnyű jóslatokkal árasztanak el minket, amelyek az életszemléletönkre és érzelmeinkre hatnak.

Ez teljesen ellentétben áll azzal, amit a Biblia ír arról, hogyan éljünk.

 

A Fil 4,6 ezt mondja:

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.”

Az a görög szó, amit „óvatos”-nak fordítanak az angol nyelvben, azt jelenti „aggódni”. Semmi miatt nem szabad aggódnunk.

 

Most feltennék egy kérdést, és kérlek, adj őszinte választ. Szoktál aggódni? A szótár az aggódni szót a következő szavakkal definiálja: „nyugtalan, gondterhelt”. Nyugtalanságban és gondterhelten élsz? Sajnos, sok embernek igen-t kell válaszolni erre a kérdésre.

 

A következő igevers a Fil 4,7 egy olyan személynek az eredményeiről ír, aki nem aggódik semmi miatt.

„És Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

 

Ez az igei teszt, hogy megnézd, hol állsz ebben a kérdésben. Van egy minden értelmet meghaladó béke benned, amely a szíved és az elméd egészségesen tartja? Ne felejtsd el, hogy az életed abba az irányba megy, amely felé a gondolataid irányítják (Péld 23,7 és Róm 12,2). Ha irányítani akarod az életed, irányítsd a gondolataid!

 

Ez a Filippi levélben a következő igevershez vezet minket. Pál ezt mondja,

„Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Fil 4,8)

 

Teljesen más lenne az életünk, ha követnénk ennek az igeversnek az utasításait. Biztosan nem lenne ránk akkora hatással a média, mint amilyen hatással most van. Nem hiszem, hogy bárki is elhiszi, hogy a média őszinte, igazságos és tiszta, és azokat a dolgokat közvetíti, amelyek szeretetre méltóak, jóhírűek, erkölcsösek és dicséretre méltóak.

Tudom, hogy az emberek tájékozottak akarnak lenni.Mindig amiatt aggódnak, hogy kimaradnak valamiből, ha abbahagyják a hírek követését. Bár nagyrészt félelmet, zavart és elkedvetlenítést szalasztanának csak el. És ha valami nagy dolog történne (egy háború, terrortámadás vagy természeti katasztrófa), garantálom, hogy úgyis hallanának róla.

 

A kérdés az, hogyan szállunk szembe ezzel a minket minden iránybül elborító, még az egyházban is jelen levő pesszimista világgal?

 

Az Ézsaiás 26,3 ezt mondja,

„Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.”

 

A legtöbben békére vágyunk és különösen a keresztények vágynak arra, hogy ebben a tökéletes békében éljenek. Ez az ige nagyon világosan kijelenti, hogy ez a tökéletes béke Istentől származik, még pontosabban abból, ha gondolatainkat Isten tölti be és mi Őbenne bízunk. Kezd ezzel!

 

Hiszem, hogy az egyik legnagyobb ellenszer erre a hálaadás és dicséret. Amikor hálát adunk Istennek minden áldásáért, visszavezeti a figyelmünket az életünkben levő negatív dolgokról a pozitív dolgokra. Természetesen mindannyiunknak vannak problémáink. Egy elbukott világban élünk, de az Isten jó, és irántunk való jósága nagyobb, mint a Sátán összes támadása.

Sok mindenért hálásak lehetünk és bőven van okunk arra, hogy dicsérjük Őt. Egyszerűen csak ezekre kell figyelnünk. Pál Istent dicsérte miután megverték, megkövezték, megkorbácsolták és börtönbe zárták. Majd azt mondta, hogy ezek csak könnyebb megpróbáltatások voltak, amelyek egy pillanatig tartanak és nem lehet őket az örökkévaló dolgokhoz hasonlítani. (2Kor 4,17–18)

 

Pál megértette azt, hogy a szívből jövő dicséretnek nagy ereje van. Szellemileg épít, egy erőforrás, egy hatalmas fegyver a gonosz ellen és az Urat szolgáljuk vele, csak hogy néhányat említsek. A dicséret hatásai című sorozatom és könyvem segít jobban megérteni a dicséretből származó előnyöket. Meglátod, hogy életed minden területén ez a béke, öröm, boldogság és megelégedettség forrása. Megváltoztatja a látásod!

 

A dicséret és hálaadás előnyeinek kifejtése túlmutat e levél keretein, de úgy gondolom éppen most megfelelő elgondolkodni rajta, hiszen most ünnepeljük Amerikában azt az ünnepet, amelyet véleményem szerint a legszentebbnek kellene tartani. (Thanksgiving – Hálaadás Napja az USA-ban – a szerk.) Csak a hálaadás céljára különítették el, és nem ferdítették el kisnyuszikkal vagy rénszarvassal.

 

Az amerikai történelem egyik legnagyobb elnöke felismerte az ország áldásainak forrását és a hálaadás fontosságát. Abraham Lincoln 1863-ban aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben a Hálaadás Napját nemzeti ünneppé nyilvánították.

 

Ha szeretnéd megrendelni A dicséret hatásai (eredeti cím: „The Effects of Praise” – egyelőre csak angol nyelven) című sorozatot vagy könyvet, látogass el a www.awme.net weboldalra, hívd a +44(0) 1922 473300 segélyvonalunkat vagy küldd el az igénylőlapot címünkre. Ez nagyszerű karácsonyi ajándék lehet barátaidnak vagy szeretteidnek.

 

Jamie és én nagyon hálásak vagyunk érted! A partnerünk vagy és nagyon sok segítséget nyújtottál abban, hogy az evangéliumot hirdethetjük az egész világon. A sok ezer ember nevében, akiknek segítettél, szeretnénk megköszönni ezt Neked! Hálát adunk Istennek érted és imádkozunk, hogy áldásai elárasszanak Téged!

 

Andrew és Jamie