Hogyan legyünk boldogok

 

Mindenki vágyik a boldogságra, de kevesen birtokolják. Az utána való hajsza időtlen és egyetemes. Nemzedékekkel ezelőtt az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat írói felismerték ezt a törekvést.  Belefoglalták a nyilatkozatba, hogy az embert Teremtője elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel és ezek közé a jogok közé tartozik a jog a Boldogságra való törekvésre.

 

Mégis legtöbbünk számára a boldogság  megfoghatatlan. Hogy még kevésbé legyen megragadható, a keresztények  sokaságának azt tanították, hogy szentség és boldogság egyszerűen nem jár együtt. Ez azért van, mert az egyházban a  hangsúly bánattal elegyítve Jézusra, mint a fájdalmak férfiára került.

 

Iz 53,5 szerint,

 “És õ megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az õ sebeivel gyógyulánk meg.”

 

Akárhogy is, ez nem a teljes történet. Ugyan az a Biblia állítja, hogy Jézus, aki szenvedett, ugyancsak fel volt kenve az öröm olajával mindenki felett és azt, hogy az Úr öröme a mi erősségünk!

 

„Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.”
(Zsid. 1,9).

 

„És õ mondá nékik: Menjetek, egyetek kövért és igyatok édest és küldjetek belőle részt annak, a kinek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak, és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségtek.”
(Neh. 8,10).

 

Ha nincs öröm erő sincs! Ez az egyik oka annak, hogy oly sok a gyenge keresztény körülöttünk.

Elérhető az igaz boldogság? Ha igen, miképp juthatunk hozzá?

 

Először is, számos igehely arra utasít bennünket, hogy örvendezzünk és legyünk boldogok. (Zsolt 32,11; 40,16; 68,3; 70,4 és így tovább) Néhány pedig külön arról rendelkezik, hogy a bajok közepette örvendezzünk. (Zsolt 34,1; Mt 5,12; Jn 16,33) Izrael népe büntetésben részesült amiatt, hogy nem boldogan és örvendező szívvel szolgáltak az Úrnak mindazok után, amit Isten értük tett.

 

 „Amiatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, mindennel bővölködvén: Szolgálod majd a te ellenségeidet, a kiket reád bocsát az Úr, éhen és szomjan, mezítelen és mindennek szűkiben; és vasigát vet a te nyakadra, míglen elpusztít téged.” 5. Móz 28:47-48.

 

Ha az öröm parancs lenne és az emberek büntetésben részesülnének azért, mert nem örvendeznek, akkor a boldogságnak általunk kontrolálható dolognak kell lennie.

Manapság sokan úgy gondolják, hogy a boldogság nem alternatíva, hanem eredmény. Abban hisznek, hogy ha probléma-mentes az életük és bővelkednek a jó dolgokban, akkor a boldogság mindezeknek az elkerülhetetlen eredménye. Ez nem igaz!

 

A boldogság nem élethelyzet, hanem elmeállapot (lelkiállapot). Lehet valaki attól még boldogság, hogy körülötte minden és mindenki zavarodott és nyugtalan. Lehetsz elégedett anyagi helyzeted és fizikai állapotod ellenére is. Az igaz boldogság és elégedettség nem a körülmények függvénye.

Vegyük Pál apostol példáját. Római bebörtönzése alatt írta a Filippiekhez szóló levelet. Két évet raboskodott Izraelben, egy évet Rómába való továbbításakor és egy meg nem határozott időszakot Rómában bebörtönözve. Kivégzésének lehetősége fenn állt.

 

Mégis, a Filippiekhez írt levele a legboldogabb levél mindegyik között. Az örömöt 17 alkalommal említi ebben a rövid levélben. Mi volt Pál titka? A Filippiekhez írt levél adja meg a választ Pál sikeréhez:

 

 Filippiekhez szóló levél 4,11 szerint:

„Nem a nélkülözés mondatja ezt nekem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.”

 

Figyeljük meg, hogy az elégedettség olyan valami, amit Pál apostol megtanult. Ez nem természetes módon, erőfeszítés nélkül jött. Hasonlóképpen, az elégedettség, ami a boldogság fő alkotóeleme is tanulandó! Nem úgy érkezik mint a szélütés, és nem is úgy kapjuk el, mint a náthát! Ez u.n. szerzett tulajdonság!

 

Miként tehetünk szert a boldogságra? Először is azzal kell foglalkoznunk, ami bennünk van. Legtöbben ettől eltérő utat választanak, mert a külsővel akarnak megbirkózni. Imádkoznak a problémáik megoldásáért, és azért, hogy  csak jó dolgok történjenek velük és jó emberekkel találkozzanak. Hadd világosítsalak fel: Ez nem fog megtörténni!

 

Mindaddig lesznek problémáink, amíg e világban vagyunk. (Jn16,33) Ha Istennek élünk, akkor üldöztetések fognak érni bennünket(2 Tim 3,12) . Ha soha nem ütköztél még bele az ördögbe, akkor az azért van mert azonos irányba haladsz vele. Amikor megfordulsz és elkezdesz az árral szemben úszni, akkor mindig is ellenállásba fogsz ütközni. Emberek és körülmények ellenedre fognak fordulni.

 

A külső körülményeket sohasem tudod irányítani, de teljesen uralmad alatt tarthatod azt, ami belül zajlik, amikor ellenállásba ütközöl. Egyúttal, elindulsz egy az úton, ami során felszámolod a bánatot az életedben!

 

Írtam egy kis könyvet Önközpontúság: Minden baj forrása címmel.  (Magyarul már megjelent!) Ebben bemutatom, hogy miként ered minden baj az önközpontúságból. Tudom, hogy sokak számára ez keserű igazság. De ez azért van, mert olyan társadalomban élünk, amelyik megtanulta a körülményeket és más embereket okolni, a személyes  felelősségvállalás helyett.

Például, a Példabeszédek 13,10 -ben világosan olvashatjuk, hogy nem az a mások viselkedése, hanem a kevélység a bajok forrása.

 

„Csak háborúság lesz a kevélységből: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcsesség van.”

 

Ha nem szeretnénk annyit magunkat, és nem lennénk oly büszkék és önközpontúak, akkor nem lennénk olyan érzékenyek mindazon dolgokra, melyek a rossz irányba húznak bennünket.

Az egyik legfelszabadítóbb dolog a világon, hogy mások magunknál jobban szeretethetünk. Amikor Isten az, akit jobban szeretünk, akkor örvendezünk, amikor Isten megdicsőítetek, még akkor is, ha ez saját szenvedésiden keresztül történik meg.

 

Pál is pont ezt tette: A Filippiekhez írt levél első fejezetében Pál apostol vigasztalta a filippieket. Pál nagyon kedvelte őket, és ők is Pált. A Fil 4,15-16-ban Pál azt írja, hogy az Filippi volt az egyetlen gyülekezet, amelyik adományt küldött neki még távozása után is.

 

Biztosítani akarta őket afelől, hogy jól van. Hogyan csinálta? Azt mondta nekik, hogy minden szenvedése az Isten országának előmenetelére szolgál.

 

A Fil 1,12-18-ben  Pál ezt írja:

„Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai, hogy az én dolgaim inkább előmenetelére lőnek az evangéliumnak;
Annyira, hogy a Krisztusban híressé lett az én fogságom a testőrség egész házában és minden mások előtt;
És többen az Úrban való atyafiak közül bízván az én fogságomban, nagyobb bátorsággal merik szólani az igét.
Némelyek ugyanis irigységből és versengésből is, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust.
Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, azt hívén, hogy fogságom nyomorúságait így megnevelik;
De mások szeretetből, tudván, hogy én az evangéliumnak oltalmazására rendeltettem.
Mert mit mondjak? csakhogy minden módon, akár színből, akár szívből, a Krisztus prédikáltatik: és én ennek örülök, sőt örülni is fogok. “

 

Ez nagyon sokat elárul! Pál önmagánál jobban szerette Istent és Országának előmozdítását. Ha az Isten Országának előnyére vált bebörtönzése, akkor megérte neki. Micsoda hozzáállás! Jól tennénk, ha átvennénk!
           
Amikor Isten és mások magadnál fontosabbak, akkor jó úton haladsz a boldogság felé. Azonban ha önmagad körül forogsz, akkor igen kis utat fogsz megtenni. Ebben rejlik az első számú akadály az elégedettség és a boldogság felé.

A legtöbb ember annyira ragaszkodik az énjéhez, mint a drogos a kábítószerhez. Soha sem elégedettek. Ez az önközpontú elégedetlenség a legnagyobb kísértésre hívogató, nyitott kapu Sátán részéről. Az önérdeket  használta Ádám és Éva megkísértésére, bár minden gond nélküli, tökéletes világban éltek.

 

„De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.  És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok észtek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.” (1 Móz 3,3-5).

 

Még Jézus tanítványai sem voltak elégedettek az Úrral. Minden szemük láttára történt cselekedete ellenére, még további, kilétével kapcsolatos jeleket kívántak tőle.

 

„Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!”(Jn 14,8).

 

Az ént igazán soha sem lehet kielégíteni. Egyszerűen meg kell tagadnunk. Meg kell halnunk önmagunk számára és Istent és másokat kell az én elé helyeznünk. Könnyebb mondani, mint megtenni, de ha egyszer meghalunk önmagunk számára, akkor a boldogság már csak egy saroknyira lesz tőlünk.

 

Másodszor, a külső körülményekkel is törődnünk kell. Pál nagyszerűen mutatja be a 2 Kor4,17-18-ban , hogy miként tegyük ezt, ami így szól:

„Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök  dicsőséget szerez nékünk;
Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”

 

Pál szerint szenvedései könnyűek voltak. Nem azért mondta, mert mert nem voltak problémái. A „könnyű szenvedések” listája a 2 Kor 11,23-30-ban olvasható. A sorban a missziós munkája miatt kapott ostorozás és botütés, bebörtönzés, hajótörés, éhség és szomjazás és még sok egyéb található. Nos, miként beszélhetünk nehéz terheinkről, amikor Pál ezen problémáit, melyek sokkal rosszabbak voltak, mint amit mi elszenvedtünk, könnyű szenvedésnek nevez?

 

Nem a gondjaid a problémák, hanem az,  amint a problémákat látod és az az érték, amivel felruházod őket teszi  problémává őket.

Függetlenül attól, hogy mennyire mennek rosszul a dolgaink ebben az életben, mindannyiunknak olyan csodálatos örök élet ígérete van, hogy ehhez viszonyítva minden evilági bajunk elhalványul.

Róm 8:18 így szól:

„Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsõséghez, mely nékünk megjelentetik.”

 

Olyan fényes a jövőnk, hunyorogva kell rátekintenünk. Minden evilági szenvedésünk rövid és jelentéktelen az örökkévalósághoz és azokhoz az örömökhöz viszonyítva, amiket Isten elkészített számunkra. Problémáink kezelhető méretűre zsugorodnak össze, ha ezt tarjuk szem előtt.

 

Pál azt is írja a 2 Kor 4,18-ban, hogy ő nem a múlandó dolgokra tekint, hanem a mennyei örökkévalókra. Ha csak az evilági boldogságot keressük, akkor  elkeseredettekké válunk. ( 1 Kor 15,19)  Igaz boldogságunk Jézusban és hozzá fűződő jövőnkben rejlik. Ha hitben járunk, akkor kimondhatatlan örömünk és dicsőséggel telt életünk lehet már most, ebben az életben (1 Pét 1,8) Ez az örökkévalósághoz kapcsoló horgony  az, ami távol tartja szívünktől a nyugtalanságot. (Jn 14, 1-3).

 

Számos más igazságra is rávilágít Pál apostol a boldogsággal kapcsolatosan A hat CD-ből álló „ Hogyan legyünk boldogok”   (How to Be Happy, csak angol nyelven ) tanítás sorozatomban beszélek azokról az igazságokról, melyek további kulcsokat jelentenek a boldogsághoz.

 

Hiszem, hogy ez elengedhetetlenül fontos tudás minden keresztény számára. Kérd az albumot magad és egy barátod számára, Nem fogjátok megbánni! Boldogok lesztek!

 

Andrew és Jamie